Apgar-érték jelentősége a gyermek későbbi sikerében
Dr Virginia Apgar fejlesztette ki 1952-ben az Apgar-tesztet, melynek oka az volt, hogy csökkent a csecsemőhalandóság, de a születéseket követően megmaradt a csecsemők halálozásának aránya. A teszttel tehát az újszülöttek halandóságát akarták csökkenteni. A méréseket az alábbi területeken végezték és végzik jelenleg is: bőrszín, pulzus, reflex, izomtónus, légzés, minden területet 0-2 -ig pontoznak, maximum pont: 10 pont. A mérést a születést követően az első és az ötödik percben végzik el, ha ezt követően még nem kielégítő a várt eredmény, akkor a tizedik percben, valamint egészen a 20. percig újra megismétlik. Ha az első mért eredmény alacsony, elvégzik a szükséges beavatkozásokat, majd a mérések a beavatkozásokkal arányosan javulnak. Azt tapasztalták, hogy a fogóval született gyermekeknél alacsonyabb az Apgar-érték, ezért a fogót leváltották és a császármetszést alkalmazzák helyette. A csecsemő születésének körülményei befolyásolják a gyermek képességeit is, ha pl. oxigénhiányos állapot lép fel, ezt szintén jelzi ez az érték, minél előbb korai fejlesztésre lesz valószínű szükség, célszerű felmérni a gyermek mozgáskészségét, idegrendszeri érését is. Az Apgar-érték tehát nemcsak a csecsemőhalandóságot jelezheti előre, hanem azt is, hogy a születés körülményei hogyan befolyásolják a gyermek későbbi képességeit, ha ez az eredmény 7-10 közötti érték, akkor aggodalomra semmi ok, ha 0-4 pont közé esik, akkor célszerű minél előbb felkeresni egy szakembert, aki korai fejlesztést végez.